Osz

 

Ma Micike mar nem volt rosszul, nem ment a hasa es a kedve is jobb volt, az etvagya nem, de vegulis evett valamit, arra kinosan ugyel, hogy nehogy ehen haljon.

Atmentunk Nikiekhez, akik hatalmas es csodaszep hazba koltoztek egy kopesre tolunk.

Lizzy eleinte ramtapadt, mint egy mini pioca, hogy o inkabb az olemben ul, es nem megy Niki utan, de aztan birtokba vette a szaz szobas hazat, es mindenutt o volt.Ugralt az agyon(Bocsi utolag is Niki) a kanapekon, szaladgalt a folyoson, imadta…

Most azon gondolkodom, hogy odakoltoztetem Micit, en meg elutazom egy hetre a tengerpartra pihenni… (oohh, de jo is lenne….)

Szoval ma volt minden.

Pocsolyaban trappolas, aztan farmernadrag-hajszaritozas, ugralas, leizzadas, es polo-hajszaritozas, hazamenni nem akaras, siras, konyorges, otthon hulla faradtan vizipok-nezes, es ebedeles..

Jo mozgalmas napunk volt.

Timinek robbantottam a hirt, hogy beszeltem Ribizlifotos Kataval es megyunk 3 graciat (es esetenkent 5ot) fotoztatni November 1-en 10 orara, es  nagyon orult, Katanak csodaszep kepei vannak, es azt hiszem (es oszinten remelem) meg fogja tudni oldani, hogy a 3 gyermekunk ne 4 fele szaladjon a szelrozsa minden iranyaba ha kattan a fenykepezogep …

Es most a kepek.