Jelentem, meggyógyultunk.
Fújja az orrát még mindig, de már alig kell.
Az antibigyó ma elfogy.
Őszíntén megmondom, nem hittem, hogy eljön ez a nap.
Köszönjük szépen a kedves szavakat, támogatást mindenkinek!
és az utolsó kép a betegség 6.napján készült …mikor először érezte jól magát ahhoz, hogy kijöjjön játszani.Olyan jó érzés volt….
Ocsmány fülgyulladás…De reméljük SOHA TÖBBÉ.
És itt megemlítem Gyurit is. Csütörtökön szabit vett ki, hogy átjöhessen, mert előző éjjel és aznap reggel is elég ramatyul volt Mici, és annyira aggódott érte, hogy nem akart dolgozni, itt akart lenni Vele. Az egy külön sztori, hogy reggeli kávéja után visszaaludt, és mire 11körül ideért Mici már a nappaliban játszott és sokkal jobban érezte magát.De nem baj, mert így elmehettem bevásárolni, gyógyszertárba és postára is, majd mikor hazajöttem ezek aludtak, én meg nekiálltam rántotthusit csinálni a konyhában, hogy mire ébrednek legyen friss husi krumplipürével.esti játszottak, aztán péntek-szombaton ugye dolgoztam, reggeltől estig Apa volt Micivel, szóval sokat voltak együtt. Gyuri mindig dögönyözi Micit, hogy hadd szagolgathassa meg a kis nyakát, mert imádja a babaillatát, de persze Mici már jól van, nem akar nagyon bújni, így elrohan, de Apa mindig elkapja és megdögönyözi. A képen éppen pónikról folyik az elmélyült társalgás.
Örülünk a jó hírnek,mindannyian nagyon boldogok vagyunk!
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy Mici jobban van!!!
VálaszTörlés