Jajj, hol kezdjem? Elvonult a Katia hurrikán, nem fúj a szél. Tűz a nap, és csodaszép kora őszi idő van. Ebben a csodaszép időben indultunk el iskolás nagylányommal iskolába. Szinte repült a suliba, bent pedig megmutogatott nekem mindent, amikkel tegnap játszott, a képeket a falon, a könyveket, és mindent. Mikor mindent láttam leült Mrs Sapsford-dal (másik csoport tanárnénije) pónizni, és onnan köszönt el tőlem.
Sírás nuku. Görbülő száj nuku.
Miss Armitage szerint a lányom egy édes gyerek, aki állandóan szeretget mindenkit, és őt is ölelni, szeretni kell, mert akkor boldog. Dícséretnek egy ölelés Lizzynek mindennél többet jelent.
Hát…igen. eddig is ilyen volt, miért változna meg iskolában?ÚÚÚGy szeretem a kis okos fejét…
Az utolsó kép : ott a baldachin alatt játszik a pónikkal Mrs Sapsford-dal, onnan köszönt oda nekem, és ki se dugta a fejét…ez a kép az ajtóból készült…nem akartam elhinni, hogy rám se bagózik…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése