Rozsdás a föld, vetkőznek a fák
Aranyló paplannal borítva a parkok hadát.
Minden lehullt levél egy-egy pillanat..
pillanat a nyárból,
Ezernyi rozsdás tallér zizegve hívogat..
ősz van mától.
Angol ősz. Mint egy képeskönyv.
Kinyitod, mikor belépsz a kertbe,
Elmész a parkba és leülsz a fűre,
Lehúnyod a szemed, kitárod a karod,
És a lehulló levelek zenéjét hallgatod.
Kórus a madarak, hangszer a szél,
Mely mindennél lágyabban, szebben beszél.
Nincs most angyalibb hely a Föld kerekén,
Boldogok vagyunk. Az angol park és én.
Jó itt az angol park közepén.
Nincs ennyi szín sehol máshol,
Ennyi színű, formájú levél.
Jobb itt lenni, mint most bárhol.
Az angol ősz egy álommal felér!
2002. Október 1-Cambridge-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése