.

"While we teach our children all about life, our children teach us what life is all about..."

"Amíg mi megtanítjuk gyermekeinket az élet dolgaira, Ők megtanítanak minket arra, miről is szól az élet..."

2011. szeptember 14., szerda

Harmadik nap

Nem fogok minden napról részletesen beszámolni, csak olyan izgis még a dolog, hogy most muszáj.

Lizu ma is sietett iskolába , ma is bevonszolt magával, és mutogatott dolgokat, de sok szülő bent volt a gyerekével pár percig, szóval ezt nem csak Mici csinálja ezek szerint.

IMG_0564IMG_0565IMG_0567IMG_0568IMG_0569IMG_0570IMG_0571IMG_0594Hol van már a pufóka kislány? Ez kérem szépen egy iskolás nagylány egyenruha pulcsiban.. Jelzem, hogy 25 és fél kiló, azaz kb 5 kilót fogyott az elmúlt időszakban, és centire pedig nyúlt, ugyanis a nadrágok (megint) mind bokavillantósak… A cipők is mind kicsik lassan, nem győzöm költeni a csajra a pénzt…őrület.

Videók

Kisvideó az iskoláról

Órákig el tud lenni vele!

És most két régebbi, csak mert cukik…

Jaj, de cukor vooolt:)

Ez se tegnap vót….

2011. szeptember 13., kedd

Második nap

Jajj, hol kezdjem? Elvonult a Katia hurrikán, nem fúj a szél. Tűz a nap, és csodaszép kora őszi idő van. Ebben a csodaszép időben indultunk el iskolás nagylányommal iskolába. Szinte repült a suliba, bent pedig megmutogatott nekem mindent, amikkel tegnap játszott, a képeket a falon, a könyveket, és mindent. Mikor mindent láttam leült Mrs Sapsford-dal (másik csoport tanárnénije) pónizni, és onnan köszönt el tőlem.

Sírás nuku. Görbülő száj nuku.

Miss Armitage szerint a lányom egy édes gyerek, aki állandóan szeretget mindenkit, és őt is ölelni, szeretni kell, mert akkor boldog. Dícséretnek egy ölelés Lizzynek mindennél többet jelent.

Hát…igen. eddig is ilyen volt, miért változna meg iskolában?ÚÚÚGy szeretem a kis okos fejét…

IMG_0545IMG_0549IMG_0550IMG_0552IMG_0553Az utolsó kép : ott a baldachin alatt játszik a pónikkal Mrs Sapsford-dal, onnan köszönt oda nekem, és ki se dugta a fejét…ez a kép az ajtóból készült…nem akartam elhinni, hogy rám se bagózik…


2011. szeptember 12., hétfő

Első nap az iskolában

IMG_0496IMG_0484IMG_0487IMG_0492IMG_0493IMG_0494IMG_0504IMG_0518IMG_0525IMG_0526

Ma még csak fél napot volt iskolában, de nagyon tetszett neki, találkozott az oviból ismert barátjával Joshuával (lásd képek), aki bár a másik csoportban van, de néha összevonják őket, ha közös foglalkozás van. Legalább ismer valakit.

Tetszett neki minden és a tanárnénik szerint barátkozott, szót fogadott, és mindenben részt vett. Egyem meg a kicsi szívét….

2011. szeptember 11., vasárnap

...vers...

Szeptember 11

Merengek a sötétben és hagyom,
Hogy verset szüljön az összes gondolatom,
Mert gondolatból most van egy pár,
Számolni sem tudom már.

Az érzések most olyan nagyok,
Kavarognak a gondolatok.
Nem is tudom, hol is kezdjem,
Vagy most inkább befejezzem.

Boldog vagyok. Végülis.
Mesélem ennek, annak is.
Büszkén, hangosan, szinte kiáltom:
Iskolás holnaptól a lányom!

A lányom. Aki nemrég született.
Aki nemrég kapta meg a gyömöszegeret.
A lányom, aki csak pár éve jár...
Hogy lehet, hogy iskolás már?

Egyenruha holnap reggel
8 órakor, hogyha felkel.
Cipő lábra, kézbe táska,
Indulás az iskolába!

Én majd mögötte kullogok kelletlen
Krokodil könnyel a szememben,
Ki mit gondol, mit bánom?!
ISKOLÁS A KISLÁNYOM!!!!!!

2011. szeptember 7., szerda

Nem is én lennék (2.rész)

Talán emlékeztek még a nem is olyan régen történt mentős mézes estémre, mikor éjjelig ültem kanüllel a kezemben a balesetin várva, hogy kapjak levegőt..

Na azóta nem eszem egy csepp mézet sem, és nagyon odafigyelek, mindig van nálam erős antihisztamin.

Ma ettem egy pár brazil diót. A brazil diót imádom, és eddig is ettem. Nem volt semmi bajom tőle az ég világon.

Eddig.

Ma este ugyanis 8körül allergiás reakcióm volt valamire…visszagondoltam, mit ettem délután…semmi nem lehetett a tettes, csak a dió.

Tünetek egy az egyben, mint a mézre:

Fulladás

Kiütések a nyakon, mellkason, könyökhajlatban

Viszkető bőr

Köhögés

 

Na remek, azonnal dobtam a számba a kórházban felírt erős antihisztamint, ami 45 perc után kezdett hatni.Felöltözve vártam, hogy mennem kell-e a balesetire, vagy sem. Most 2 és fél óra után mondom azt, hogy jól vagyok, a duzzadt nyelvem már nem duzzadt, nem viszket a fejbőröm, és ami a legjobb: kapok levegőt.

Holnap megyek a körzetihez hogy utaljon be egy alapos allergiavizsgálatra, mert ez új dolog, eddig nem voltam allergiás a brazil dióra. A sima diótól ugyan mindig viszketett a szám, de ilyen reakció soha nem volt.

 

Bővül a lista:

MÉZ

DIÓFÉLÉK

…..mi még?????

--------------------------------------------------------------------------

Amúgy a mai napunk nagyon jó volt, a napsütéstől felajzva nyakunkba szedtük a várost, és elmentünk Micivel egyenruhához cipőt nézni,mert sötét zárt cipő kell.

IMG_0437IMG_0442IMG_0445IMG_0446IMG_0449IMG_0452

Íme most pedig jöjjön a világ legrondább ámde legkényelmesebb iskolai lábbelije…

IMG_0459IMG_0461Mesélek hozzá, hogy vettük pont ezt a rusnyaságot.

Van ugye a Clarks nevű cipőbolt. Iszonyat drága, de a város legjobb cipőit lehet itt kapni.  Mivel Mici egész nap ebben lesz, és ezért fontos, hogy kényelmes legyen, valamint jó minőségű ezért jöttünk ide.

Belépünk, eladó fiú jön, hogy segít. Mondom, mit akarok, megkéri Lizut, hogy vegye le a cipőjét, és lépjen rá egy gépre. A gép mint egy álló szolárium úgy néz ki, és egy képernyő van fejmagasságban. Itt mutatja, mit érzékel a lábról, ami rajta áll. Mici lába 12 és feles H szélességű. Azt is megmérte, hogy melyik részén jár a talpának, ettől függően hozott elő nekünk 3 lány és (kérésemre) 3 fiú cipőt.

A lány cipők Micinek nem jöttek be, de nekem sem…nem látom praktikusnak őket iskolában rohangálásra. A fiú cipők közül ez volt a legkevésbé ronda, és a legkönnyebben felvehető. Felvette Mici, az eladófiúka összetapperolta a lábát elől, hátul, hogy fog, hova ér a lábujja, ha pipiskedik, stb…Végül megvettük.

Ronda. Tudom. De bőr, van rá egy csomó garancia és tudom, hogy kényelmes.Itthon játszottunk picit, aztán átvittem Évinek picit, hogy leléphessek Nikiékkel kocsival vásárolni.Hazajöttem, visszahoztam, vacsi, fürdés (kis halálfélelem és fulladozás az én részemről) majd ágy.

Míg én Mamával skype-oltam az ágyban,Mici elaludt mellettem…bár úgy látom a fény azért zavarhatta…Mosolygó arc

IMG_0469

2011. szeptember 3., szombat

Fiú vagy lány?

Ma Évi vigyázott Micire, amíg dolgoztam.
Amikor átvittem hozzá reggel szerelő szerkóban volt a gyermekem (amit Ő választott ki) és hozzá szerszámos táskában vitte a játékait.

Még javában úton voltam melóba menet (összesen 15 perc az út),mikor kaptam Évitől a képet a lányomról, amint Dana tanítja, hogy kell rúzsozni.... hmm...legközelebb muszáj lesz megtanítanunk Danát hernyót fogni, mert úgy egál:)