.

"While we teach our children all about life, our children teach us what life is all about..."

"Amíg mi megtanítjuk gyermekeinket az élet dolgaira, Ők megtanítanak minket arra, miről is szól az élet..."

2011. január 1., szombat

Elgondolkodtató

Elmeselek egy tortenetet, amit az elobb hallottam a tortenet foszereplojetol.

Egy idos 83 eves neni; Mary az illeto.

Mamuszban, pizsamaban all elottem vallara egy barna kabat van teritve, ami minimum 3 szammal nagyobb ra.

A neni arra ker, hogy hadd hivjon fel egy telefonszamot, mert nincs mobil telefonja, es el szeretne erni a szomszedjat, hogy jojjon erte, es vigye haza.

Tarcsazok neki, nincs nala a szemuvege. Telefonon annyit mond a szomszedjanak, hogy

“szervusz Brenda, en vagyok Mary, a korhazban vagyok, hazaengedtek 5 nap utan…karacsonykor a mentos azt mondta, hogy 24 oram van hatra…de jol vagyok…koszonom, itt varlak.”

Erre nem tudtam nem rakerdezni.

Mary erre elmeselte a tortenetet, ami szenteste kezdodott.

Mivel nincs mar elo rokona, az egyetlen lanya tavaly ment el ..igy egyedul el..szep lassan feladta, ugy erezte,nincs miert ennie, innia, elnie…es a vacsorabol kis falatka szendvics lett, abbol egy szelet csokolade, majd az sem…azt mondta, nem erzett ehseget, szomjat…szenteste rosszul lett, es azonnal kihivta a mentoket, hiszen azert meghalni nem akart…

A mento kijott, es azonnal megallapitotta, hogy a neni kiszaradt, es sulyosan alultaplalt.

Azonnal bekotottek neki a ketfele infuziot, egyikben sos folyadek masikban tapanyagok csopogtek a testebe.

A neni aki elottem allt vekonyka, de jokedvu, vidam, szellemileg friss, humoros es nagyon kedves ember volt.Jokat viccelodott, nevettunk a viccein, tenyleg szorakoztato tarsasagnak talaltam.

Azt mondta, mostmar oda fog figyelni, tudja, hogy a teste is fontos nem csak a lelke, inni es enni igenis kell, es nem akar visszajonni a korhazba, holott halas az orvosoknak, akik nem hagytak meghalni szenteste.

Mikor Brenda a szomszedasszonya meglatta Maryt odarohant hozza, megolelte, es elsirta magat.

Azt mondta a konnyei mogul, hogy 3 napja nezi Mary ablakat, hogy mikor gyullad fel a villany odabent….es mar atmasztak a keritesen, hogy benezzenek, de nem lattak odabent senkit..eppen azon tanakodtak, hogy betorik az ajtot, es bemennek….es ekkor jott a hivas Marytol.

Mielott elment meg egyszer visszajott hozzam, megszoritotta a kezem, elkoszont, es boldog uj evet kivant nekem es a csaladomnak.

Azt mondta, ne aggodjak, vigyaz magara, ertekeli, hogy kapott meg egy eselyt.

Azota itt ulok es mosolygok…

Sajnos nem tudom a vezeteknevet…de azt hiszem felhivom az osztalyt, ahol volt, es megtudakolom…kuldeni akarok Neki egy levelet.vagy kepeslapot….vagy viragot….vagy nemtom….de valamit muszaj….

Kell a lelkemnek.

Szep tortenet, ugye????

(megtudtam a nevet, cimet kikerestem a gepbol…irok neki.)

6 megjegyzés:

  1. Megható történet és sajnos valóságos.Megértelek,hogy megsajnáltad szegény kis öregasszonyt.Mit gondolsz,nem kellene-e néha ránézni a levélíráson kívül is,talán nem ártana,ha Brendán kívül más segítsége is lenne?Messze lakik Mary?
    Hallgass a szívedre és tedd azt amit érzel.
    Cuppolom Micikémet!

    VálaszTörlés
  2. Istenem, ez annyira felkavaró volt és megható. Nagyon jó volt olvasni, és nagyon szívesen olvastam volna tovább...
    Mindenképpen mesélj, ha léptél valamit a néni felé. Örülnék neki nagyon,ha még tudhatnánk róla! Pusz

    VálaszTörlés
  3. Engem is meghatott, és azt hiszem én sem bírnám ki hogy "csak úgy " elmenjen.

    VálaszTörlés
  4. Szép történet volt, és én is kíváncsi vagyok mi lesz vele. Rossz lehet ilyen idősen egyedül. Anyu múltkor egy nénivel beszélgetett a kórházban, aki leesett az ágyról és 2 napig feküdt a földön étlen- szomjan míg rátaláltak.:(

    VálaszTörlés
  5. Na mi a terv?
    Írsz Marynek,vagy meglátogatod majd?

    VálaszTörlés
  6. Írtam Neki, megvárom, válaszol-e, és ha igen, akkor meglátogatjuk egyik nap.Ígérem fotózok, ha már ennyien életük részének tekintik Mary nénit, köszi a szép szavakat, arik vagytok mind.

    VálaszTörlés