és most itt nem Lizuról beszélek.
Nem ám, hanem magamról.
Közeleg a Karácsony ugye, és ma elkezdtem előkészülni..3 rúd mákos beigli már kész, a zserbó tésztája a hűtőben didereg, a kacsazsíros máj szintén kész, és abszolút előregondoló- tervező módban van az agyam, pedig nem is száz személyre főzök csak 3ra.
Ma minden egyes konyhai megmozdulásomkor eszembe jutott, hogy pont úgy nézhetek ki, mint anno Anyu, mikor készült a szentesére...épp elmerengtem, mikor Lizu bejött, és elmenekített egy mézeskalácsot (ja, mert az is kész már) ...és mikor rászóltam, hogy : héékáás, az Karácsonyra van! nagyon mosolyogtam magamon, mert Anyu is ezzel hajtott el minket a konyhából/erkélyről, mikor Timivel zserbót, májat, kókuszgolyót akartunk zsákmányolni.
Hát csak ennyit akartam...hamarosan jövök képekkel, Lizu mostanában nem alakít, mert beteg, de mára már hatott az antibiotikum, szóval szentestére már újra a régi lesz a nő.
Majd akkor nosztalgiázz, ha szenteste napján este hatig éhezik a család, mert a karácsonyi vacsorára készülsz:DDDDD
VálaszTörlés