Meg kell osztanom ezt az elmenyt Mindenkivel, mert engem nagyon megfogott.
Szuletesnapomra a lovagom elvitt egy Shakespeare eloadasra.
A Cambridge Shakespeare festival-t 450 eve rendezik meg minden evben Cambridge hires es csodaszep egyetemeinek fuven. Mi a Corpus Christi egyetem ( www.corpus.cam.ac.uk ) egyik privat kertjebe voltunk hivatalosak a Sok huho semmiert- re. www.cambridgeshakespeare.com
Az eloadas este fel 8- kor kezdodott, a kapukat 7- kor nyitottak ki. Talaltunk parkolot az utcaban a Fitzwilliam mueum elott kozvetlenul, ami egy csodaszep epulet, es mivel Chris, a lovagom nem ebbol a varosbol valo, neki ez mind uj volt.
Sotetedett, mikor megerkeztunk. Az egyetem epuletehez erve korabeli ruhaba oltozott emberek alltak az ajtonal, es mutattak nekunk az utat, mere menjunk, leven az egyetem hatalmas es azonnal eltevedtunk volna.
Bent maglyakkal kivilagitott ko uton jutottunk be a kertbe, ami kedves kis kert volt, nem tul nagy, a fu termeszetesen szinte mintha manikur olloval lett volna trimmelve. A fuvon egy szinten korabeli ruhaba oltozott harisnyas fiatalember megkerdezte, hogy szeket vagy takarot hoztunk magunkkal. Mondtuk, hogy takarot. Akkor faradjunk arra- es mutatott a szinpad elotti teruletre, ahol mar sok piknik takaros ember ult es falatozott. Hatunk mogott sorakoztak a szekkel erkezett idosebb nezok, olukben takaro, kezukben tea, pezsgo…Uh, pezsgo…Chris, honnan van ezeknek pezsgojuk? Szulinapom van, en is kerek!
Chris persze ment es hozott egy uveggel, 2 poharral, ami nem uvegbol hanem plexibol volt, mert a kertekbe tilos uveget vinni.
Pezsgovel a kezemben a szurkuletben korulneztem… Mogottem az egyetem egyik hatso epuletenek fala allt, ami termeszetesen csodalatos latvany volt, vadszolovel befutva, ahogy itt “illik”.
Jobbra es balra tolem fak, bokrok, viragok, rengeteg szitakoto korulotte mindenhol.
Es akkor elhuzott az orrom elott valami madar…vagy nem is …mi volt ez? Olyan gyors volt, nem is lattam rendesen….Chris, lehetseges, hogy itt vilagosban 50 ember korul deneverek cikaznak?? Lehetseges. Aranyos kis apro deneverek es szitakotok kereszttuzeben az egyetem fuven ulve pezsgot kortyolgatva vartuk tehat az eloadas kezdetet.
Megerkezett a 8 szinesz.
Tudni kell, hogy nagyon szeretem es kb kivulrol fujom az Emma Thomson-os hollywood- i valtozatot, tehat eleg szkeptikusan alltam neki ennek a szindarabnak.
Hat….csalodtam. Kellemesen. A szineszek csodalatosak voltak. Mikrofon nelkul is kifejezetten jol hallottuk oket, a mimikajuk, mozdulataik fantasztikusan kidolgozottak voltak, mindegyiknek szuper hangja volt, es mindenki jatszott valamilyen hangszeren, egymas jeleneteit kisertek tangoharmonikaval, dobbal, gitarral, bendzsoval es furujaval.
Ugraltak a szerepek kozt, volt par ember, aki tobb figurat szemelyesitett meg, allandoan oltoztek, de tokeletesen elvezheto es kovetheto volt minden.
Persze szoveghuek maradtak vegig, amit nagyon elveztem, mert Shakespeare azert eredeti nyelvezettel az igazi.
Volt egy szunet, akkor ettunk- ittunk majd folytatodott tovabb a darab mar sotetben, a mogottunk levo epulet toveben felallitott reflektorokkal megvilagitva a szinpadot.
Angliaban nem jellemzo a szunyog, az ido csodaszep volt, csillagos tiszta eg, a levego se mozdult, 15 fok volt.
Vastapssal koszontuk meg az isteni eloadast, majd elsetaltunk a holdfenyben a kocsihoz. Ekkorra mar a Fitzwilliam muzeum ( www.fitzmuseum.cam.ac.uk ) csodasan ki volt vilagitva, a macskakoves uton setalva cask amultunk ezen a sok szepsegen, ami korbevett mindket, meg en is, aki helyi lakos vagyok.
Biztos vagyok benne, hogy jovore es azutan minden evben megnezek egy Shakespeare eloadast az egyetemek kertjeben, hihetetlen elmeny.
